Ébredéskor ma már nem az eső kopogására, hanem a napsugarak ragyogására keltünk fel. A reggelit követően, a faktorozás előtt, Vera tartott nekünk előadást a Willebrandról. Ez az a téma, amiről a legkevesebbet lehet hallani, ugyanis háttérbe szorul a hemofíliához képest, mivel kevés olyan ember van, aki igazoltan willebrandos. A jó időnek köszönhetően reggeli után a gyógytornát már kint a szabadban tudtuk megtartani. A mai napon a gerincünket tartó izmokat tornáztattuk meg, a helyes testtartás érdekében. Kis pihenő után az íjászkodásé lett a szerep. A nyílvesszők kilövésén kívül, kipróbálhattuk az ostorcsattogtatás művészetét is. Az ebéd után szomorú hír ért minket, miszerint egyik táborlakónknak haza kellett mennie. Kedves szavakkal és oklevéllel búcsúztunk tőle. Ő pedig bemutatta nekünk háziállatait, egy kaméleont és egy aranyos, fehér nyuszit. A hosszas búcsúzkodás után, elindultunk a Velencei Korzóra. Megérkeztünk, kipakoltunk és nem csak a vizet, de az ugrálóvárat is meghódítottuk. Hatalmas kacajjal, egyensúlyozva szaladtunk egyik akadályról a másikra. Miután elfáradtunk, elhasznált energiáinkat fagyival kárpótoltuk. Szükség is volt az erőre, mivel vacsora után éjszakai bicikli túrára indultunk. Célpontnak az agárdi szabadstrandot választottuk, amihez az útvonal kalandos és látványos volt. A csapat nagyon jókedvűen, összetartóan és fegyelmezetten érkezett meg Agárdra. A bátrabbak, itt csobbantak is egyet a tóban. A vidám pancsolás után megtörölköztek és együtt haza tekertünk. A szállásra érve az este további része csendesen telt. A következő rész tartalmából: Holnap vajon sikerül körbetekerni a tavat vagy újra megázunk?
[post_gallery]
Adományozás
