Kedves Olvasók, Kedves Betegtársak!
A Ritka Betegségek Világnapja alkalmából rendezvényt szervezett munkatársai számára az egyik gyógyszergyártó cég. Ez alkalommal a hemofiliáról, mint ritka betegségről tudhatott meg több információt a szépszámú munkavállalói csapat. Meghívottként harmadmagammal, mint a súlyos hemofiliás közösség képviselői vettünk részt a rendezvényen. Tájékoztatást kaptak a dolgozók arról, mi is ez a betegség valójában. Kötetlen beszélgetések formájában lehetőség nyílt elmondanunk azt is, mennyire fontos számunkra az általuk is gyártott faktor készítmény egészségünk megóvása érdekében. A rendezvény "csúcspontjaként" a dolgozókkal közösen készítettünk két nagyméretű festményt. A tervek szerint az alkotások az egyik gyermek hematológia kórházi osztályán fognak üde foltként megjelenni.
Feltétlenül meg kell még említenem, hogy 63 évet megéltem, de ilyen közvetlen, őszinte, megjátszás nélküli, szeretetteljes, vidám hangulatú összejövetel résztvevője nagyon ritkán voltam eddig életemben.
Az egész eseményen érződött, hogy nem kényszerből, nem "felsőbb" utasításra vettek részt a közreműködők. Vidámságuk, közvetlenségük, barátságos hozzáállásuk egymással és velünk szemben is őszinte volt.
A hétköznapokban sajnos sok területen leginkább a fent leírtak ellenkezőjét tapasztalom. Ezért is önti el szívemet öröm és boldogság, hogy ennyi vidám, "poénkodó", tőlünk vérzékeny betegektől sem tartózkodó, sőt sorsunk iránt láthatóan érdeklődő emberek társaságában lehettem.
Úgy gondolom a jelenlévők nem csak a két festmény megalkotásával hoztak létre maradandót azon közeg számára, ahová a képek kerülnek majd.
Az, hogy az én szívembe is belopták magukat a rendezvény házigazdái, az egészen biztos! Köszönöm az élményt, és sok ilyen közösséget kívánok kis hazánknak!
Szeretettel: Müller Károly
Adományozás
